Linkek a témában:
Kálvária templom
Kőszeg városának festői összképét pompásan koronázza a várost övező hegygerincen, 393 méter magasságban emelkedő Kálvária templom. A városközpont szinte minden pontjáról jól látható, háromtornyos „Urunk koporsója” a provinciális barokk egyik legértékesebb magyarországi alkotása.
Magyarországon a legtöbb fogadalmi emléket -Szentháromságoszlopot- az 1709-től 1711-ig pusztított országos pestisjárvány után emelték a túlélők, egyrészt a felgyógyultakért hálából, másrészt, hogy az újabb sorscsapások elkerüljék városukat. Kőszeg polgárai azonban nagyobb fogadalmat tettek a pestisjárvány ideje alatt: a Szentháromságoszlop felállítása mellett egy templom felépítésére is fogadalmat tettek, melynek helyszínéül a város melletti Kálvária-hegyet választották ki. Az építkezés előkészítése
A Szentháromság-szobor felállítására már 1713-ban sor került a város fő terén, azonban a templom felépítésének előkészítéséhez -az építkezéshez szükséges pénz előteremtéséhez- hosszabb időre volt szükség. Végül 1729-ben kerülhetett sor a templom alapkőletételére, miután Pálfy Miklós nádor, a város képviselő testülete és gazdag polgárai közösen biztosították az építkezés fedezésére szükséges költségeket.
A kiválasztott helyszínen, a Kálvária-hegyen a jezsuiták emeltek 1686-ban, a Golgota mintájára egy egyszerű fakeresztet -azóta hívják a helyet Kálvária-hegynek-, melyet 1726-ban kőkeresztre cseréltek, és ugyanekkor helyeztek el a hegyre vezető út mellett 8 kisebb fakeresztet, Krisztus szenvedését ábrázoló festményekkel. 1715-ben emelték a templom mellett ma is látható kis kápolnát -Szent Donátnak, a szőlők védőszentjének tiszteletére.
A templom építéséhez szükséges pénz mellett az építőanyagnak a dombtetőre történő feljuttatása is komoly gondot okozott. A város lakóinak és a zarándokoknak kézben kellett felvinni a dombtetőre az alapanyagokat (köztük közel 70.000 téglát). Az alapkőletétel utáni első időszakban gyorsan haladt az építkezés -elsőként egy kisebb kápolna épült meg, amely később beépült a templomba-, azonban 1735 után egy kissé lelassult a munka (igaz a belső berendezés készítése haladt, de még nem volt kész a külső vakolás, a harangtornyok építése és a tetőfedés befejezése). A templom gondozását a jezsuitákra bízta a városi tanács.
A templom bemutatása
A hegytetőre felérkezőt egy nagyszerű épület látványa fogadja. A templom homlokzat előtt kőfal emelkedik, bejáratához széles, szobordíszes lépcső vezet (1775-ben épült). A teljesen szimmetrikus templomépületet két oldalsó -kerek- tornya fazsindelyes borítású, míg a középső, négyzetes tornyot rézlemezzel borított hagymakupola fedi. A főhomlokzat szépségét -az arányai mellett- a hármas toronyegyüttest összekapcsoló voluták (csigavonalú díszítő motívumok) adják. A templom főhomlokzatát három feszület tagolja. Mindhárom alkotás művészi munka: középen Krisztus, lábainál Magdolna (a fájdalmas Anya) és János szobra látható. A templomtérbe vezető két szögletes kapu a keresztek között nyílik.
A templom szentélye egyhajós, félköríves záródású, a főhajó két oldalához egy-egy íves alaprajzú kápolna kapcsolódik. A templom eredeti, barokk oltára egy 1947-ben keletkezett tűzvészben elpusztult, pótlására a jáki temetőkápolna oltárát hozták ide. A mellékoltárok, a szószék és az orgona korábban készült el, mint a főoltár, melynek falállítására 1745-ben, festésére, aranyozására a következő évben került sor. (Időközben, 1737-ben, egyszerre két oltárral gazdagodott a templom berendezése. Szent Flórián tiszteletére emelték az egyiket -hogy a várost megvédje a tűzvészek pusztításától- és Szent Donát tiszteletére a másikat.) A belső berendezéseket helyi szakemberek -asztalosok, képírók és képfaragók- készítették.
A Kálvária-hegy megközelítése
A Kálvária-templom megközelítéséhez észak-északkeleti irányba kell elhagynunk a belvárost, és néhány perces autózással után, a város szélén érjük el a hegytetőre vezető sétány kezdetét. (Itt látható annak a bunkernek a bejárata, ahol 1944. december 6 és 1945. március 18. között a szent koronát és a koronázási jelvényeket őrizték, majd innen szállították tovább Ausztria felé). Az enyhe kaptatót ma Andalgó sétánynak nevezik, és aki vállalja a megmászását, azt egy különleges szépségű templom fogadja a hegytetőn.
A hegytetőre vezető út mellett álló, fakeresztekre erősített festett táblák helyett 1763-ban kő stációkat állítottak (Georg Schweitez munkája), ezeket később (1890-ben) a templomkerítésbe falaztak be, amikor 14 új stációt helyeztek el a sétány mellett (Ludwig Shöne alkotásai). A templomhoz kőfallal védett kert és remetelak csatlakozik (emléktáblán olvashatjuk, hogy itt van eltemetve gróf Wels Henrik, a templom első festője, Kőszeg egyik remetéje). A templom mellől Kőszeg városának és környezetének nagyszerű panorámájában gyönyörködhetünk.
Stájer házak
A Stájerházak néven ismert épületegyüttes Kőszegtől mintegy tíz kilométerre, a Kőszegi-hegységben áll. Az első két épületet Kőszeg városa a XVIII. század végén lakóháznak építette Stájerországból 1750-ben, Mária Terézia Erdőrendtartásának (erdőtörvényének) kiadása után, a szakszerű erdőgazdálkodás megkezdésére behívott erdészek számára.
Az erdőőrök 1780 tájától egészen 1954-ig laktak itt, és 1920 után panziót is berendeztek, ahol olcsón árusították teheneik friss tejét, az abból érlelt sajtot, valamint kenyeret, szalámit és bort. A vadászlakot 1830-ban Chernel György építette.
A ma is itt álló haranglábat az 1902-ben elhunyt Kayszrál Károly erdész hagyományából állították, de a harangja ma Szombathelyen, a Falumúzeumban található. A haranggal nemcsak az erdőmunkások munkaidejének elejét és végét jelezték, de olykor az eltévedt turisták érdekében is megkondították.
1932-ben dr. Stur Lajos anyagi támogatásával építették fel a dr. Thirring Gusztávról elnevezett turistaszállót, aminek csak az alapjai maradtak meg. Az egyik volt erdészházban a Szombathelyi Erdészeti Rt. erdészeti múzeumot hozott létre. A kiállítás a Kőszegi-hegység növény- és állatvilágát, a táj történetét mutatja be.
Hétforrás
A Hétforrás a Kőszegi-hegység legismertebb forrása, az osztrák határ mellett, a régi határsávban az erdő mélyén fakad. A bővizű forrást 1896-ban, a Millennium tiszteletére építették ki, hét kifolyónyílással, melyeket a hét magyar honfoglaló vezérről neveztek el. Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm nevét kis kőtáblákon a kifolyónyílások felett feliratozva láthatjuk.
A forrást és környékét felújították. A víz hőmérséklete 10 °C körüli, kitűnő ivóvíz. Az Óház-tetőn egykor állt Óvár vízellátását biztosította.
A hiedelem szerint, aki mind a hét forrás vizéből iszik, annak teljesül egy kívánsága. A kirándulók számára a forrás közelében asztalokat, padokat állítottak, tűzrakó helyeket alakítottak ki. Közkedvelt kirándulóhely a kőszegi Szabó-hegyi buszmegállóból kb. 5 km-re kényelmes gyalogtúrával 1, 5-2 óra alatt elérhető.
Meghatározás
Ez az oldal Kőszeggel és a hozzá kapcsolódó weboldalakkal foglalkozik. Ez az oldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és tematikusan rendezve bemutassa, a témával foglalkozó, legjobb weboldalakat. Kellemes böngészést kívánok!